Sziiasztok!
Úgy döntöttem hogy újra elkezdek írni, mert így a nyár közeledtével egyre több szabadidőm van! Nem akartam úgy blogot kezdni mert szerintem az sokkal macerásabb szóval itt kezdek egy teljesen új történetbe. Remélem tetszeni fog és legalább annyi olvasóm lesz mint az előző történetnél! A prológust pedig már olvashatjátok is. Várom a visszajelzéseket és jó olvasást! :)
Hogy ki is vagyok én? Ezt senki sem tudja, igazából még én magam
se. A híres-titokzatos világhírű énekes vagy egy korántsem átlagos gimnazista? A szüleim meghaltak, amikor 4 éves voltam és
rokonok hiányában, akik befogadtak volna árvaházba kerültem. 15 éves koromig
éltem a monoton életemet az "otthonomban", de azon a sorsfordító
napon minden megváltozott. Félreértés ne essék, igazán jó dolgom volt az
árvaházban, kedvesek voltak a nevelőnők, a többi gyerekkel is jól kijöttem, de
elég nyomasztó egy ilyen helyen felnőni mivel valamilyen szinten mindenki
magányos, mindenkiből hiányzik valami, amitől az egész helyet negatív légkör veszi
körbe. Ez ott nem is nagyon tűnt fel, mert a sok év alatt volt időm megszokni,
de visszagondolva sosem voltam igazán boldog. Napjaim a tanulással,
takarítással és (fénypont) zenéléssel teltek. A zene az életem a mai napig.
Több hangszeren is tudok játszani, de az éneklés áll legközelebb a szívemhez.
Saját írású dalokat töltöttem fel hetente az internetre csupán szórakozásból.
Nem hittem, hogy bárkit is érdekelnek, majd mert nem is tudtam igazán, hogy jó
hangom van, egyszerűen csak élveztem. Egy álprofilt használtam és sose mutattam
meg magam a videókon ezért se tudta soha senki, hogy ki is vagyok igazából. Nem
tudták, hogy csak egy magányos lány vagyok egy árvaházból. Pontosan 2 éve
kezdődött minden, akkor jött el értem az új anyukám és azon a napon változott
meg az életem. Akkor született meg Secret. Akkor születtem újjá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése